Öt évvel a véres hatalomátvétel után Min Aung Hlaing tábornok levetette az egyenruhát, hogy átvegye az elnöki posztot.
Mianmarban azonban a „polgári fordulat” csak névleges: a parlamentet hűbéresek töltik meg, az országot polgárháború és gazdasági összeomlás emészti, a nép pedig a puszta túlélésért küzd.
Mindössze hét nappal a 2021. februári puccs után Min Aung Hlaing tábornok azt ígérte, egy éven belül visszaállítja a rendet és választásokat tart. Erre az ígéretre végül öt évet kellett várni, ám a ma megalakult parlament döntése – mely szerint ő az ország új elnöke – minden volt, csak nem demokratikus.
Választás helyett koronázás
A frissen összeült törvényhozás összetétele már előre borítékolta az eredményt. A hadsereg az alkotmány értelmében eleve fenntartott magának a helyek egynegyedét, a fennmaradó mandátumok közel 80%-át pedig a katonaság saját pártja, az USDP szerezte meg egy erősen vitatott választáson.
„Ez nem választás volt, hanem koronázás” – vélik a helyi megfigyelők.
Bár Min Aung Hlaing az előírásoknak megfelelően lemondott a fegyveres erők parancsnoki posztjáról, a hatalom továbbra is az ő kezében összpontosul. Utódjául a brutalitásáról hírhedt Ye Win Oo tábornokot nevezte ki, és létrehozott egy új konzultatív tanácsot, amely felette áll mind a polgári, mind a katonai ügyeknek.
Megnyomorított sorsok és a „négy vágás” taktikája
A politikai színjáték mögött egy kivérzett ország áll. A puccs óta eltelt fél évtized katasztrófát hozott Mianmarnak. A tábornok döntése, hogy halálos erőt vet be a tüntetők ellen, polgárháborúba taszította a nemzetet. Az ellenállás letörésére a hadsereg a hírhedt „négy vágás” taktikáját alkalmazza: falvakat, iskolákat és kórházakat bombáznak le, hogy elvágják a lázadók utánpótlását.
Az emberi jogi tiprások mindennaposak. Kyaw Win (álvév), egy fiatal aktivista, akit diákként börtönöztek be, megrázó részleteket mesélt a fogságáról:
- „Vasrúddal vertek, cigarettával égettek és késsel vagdosták a combomat.”
- „Szexuálisan bántalmaztak a kihallgatások alatt.” Bár nemrég szabadult, Kyaw Win nem lát jövőt az országban; külföldön keres munkát, mint oly sokan a generációjából.
Gazdasági apokalipszis és üzemanyaghián
A gazdaság romokban hever. Az ENSZ adatai sokkolóak:
- 16 millió ember szorul azonnali életmentő segítségre.
- Közel 4 millióan kényszerültek elhagyni otthonukat.
- Az infláció elszabadult, az életszínvonal mélybe zuhant.
A helyzetet tovább súlyosbítja a közel-keleti háború miatti globális üzemanyagválság. Mivel Mianmar kőolajszükségletének 90%-át importálja, a benzin és a gázolaj mára hiánycikké vált. Rangun ipari negyedeiben az áramszolgáltatás már csak napi néhány órára korlátozódik.
„Még a lakbérünkre és az élelmünkre sem tudunk eleget keresni” – panaszolja Tin Oo, egy motoros taxis. „Aki becsületes, ma nem él meg Mianmarban.”
Van-e kiút a szakadék széléről?
A politikai elemzők szerint Min Aung Hlaing súlyosan félrebecsülte a nép ellenállását 2021-ben. Mya Aye, egy veterán aktivista szerint az ország az összeomlás szélén áll, és az egyetlen megoldás a kompromisszum lenne.
Aye egy új tanács felállításán fáradozik, amely párbeszédet sürget a hadsereg és az ellenzék között. Szerinte a kulcs a még mindig bebörtönzött, immár 80 éves demokráciavezető, Aung Szan Szú Csí kezében van. Ha Min Aung Hlaing – elnöki ambícióit immár kielégítve – szabadon engedné őt, talán megnyílhatna egy keskeny út a béke felé.
Egyelőre azonban a tábornokok nem mutatnak hajlandóságot a valódi hatalommegosztásra, és a mianmari nép számára az „új korszak” csupán a régi elnyomás folytatását ígéri, polgári öltönybe csomagolva.
