Az USA-Irán eszkaláció és az emelkedő olajárak nyomán kibontakozó globális kötvényhozam-emelkedés a feltörekvő piaci devizapiacon is érzékelhető terjedési hatással jár. A Reuters és az LSE Financial News összefoglalója szerint a részvények és a devizák egyaránt visszaestek az EM-piacokon, ahogy az olajár-emelkedés és a kötvényhozamok párhuzamos mozgása a kockázatvállalási kedvet csökkentette. A forint, a dél-koreai won és a brazil real az EM-devizák körében a legnagyobb veszteségeket szenvedők közé tartozott a Reuters piaci összefoglalója szerint.
A transzmissziós lánc mechanizmusa jól azonosítható. Az olajár-emelkedés két csatornán hat az EM-devizákra: közvetlenül az energiaimportőr gazdaságok kereskedelmi mérlegét rontja (magasabb importszámla), közvetve pedig inflációs nyomáson keresztül emeli a várható jegybanki reakció szintjét. A globális kötvényhozamok emelkedése [különösen a Fed szeptemberi kamatemelésének növekvő piaci valószínűsége nyomán] erősíti a dollárt, és az EM-devizákból tőkét vonz ki a kockázatmentesebb eszközök felé. Az LSE Financial News összefoglalója szerint a feltörekvő piaci állampapírhozamok széles körben emelkedtek, miközben a pénzpiacok a Fed szeptemberi ülésén kamatemelést áraznak [ELLENŐRIZENDŐ: a ~70%-os emelési valószínűség forrása Bloomberg, tiltólistán].
A forint különösen érzékeny erre a kombinált nyomásra. Az MNB idén több lépésben vágott kamatot [augusztus 25-én 25 bázisponttal mérséklelte az alapkamatot, a lazítási ciklus részeként], ami csökkentette a forint kamatprémiuma által nyújtott védőpárnát. Eközben az olajár-emelkedés inflációs kockázatot jelent: az MNB becslése szerint a kőolajár 10 százalékos drágulása körülbelül 0,3-0,4 százalékponttal emeli a fogyasztói árindexet, ami az euróövezeti hatás közel duplája, az MNB és az ING Think elemzése szerint. A forint ezért kettős szorításban mozog: a kamatvágási ciklus szűkíti a vonzerejét, a globális kockázatkerülés pedig csökkenti az EM-befektetési étvágyat.